* Harry szemszögéből*
Amig végigmentünk az utcájukon(egy jó HOSSZÚ utca, teszem hozzá) egy szót sem szóltunk egymáshoz . Szerintem ugyan azt érezhette mint én, egyszerűen csak szégyenlős. egy parkba mentünk , leültünk egy padra és beszélhetni kezdtünk:
-Őhm...-mondtam én
-Ja , én is igy vagyok vele!- modta Emily egy kicsit mosolyogva .
-Na jó válasszunk témát.-mondtam nagyon halkan, és motyogva.
- Van valami hobbid? Vagy csinálsz valamit szabadidődben?- kérdeztem
-Igen ! festek, vagyis inkább csak firkálok.... Unalmamban szoktam a gondolataimat lerajzolni..
-Biztos szépen rajzolsz ! egyszer megnézném az egyik festményedet!!-mondtam
- Itt van egy !- mondta és elővett egy kis képet. Én nem értek hozzá, de nekem nagyon tetszett, ahoz képest , hogy azt mondta hogy csak firkálgat kész remekmű!!
- Nagyon szép!! -mondtam és belenéztem a szemébe. Elpirult , de nem vette el tekintetét az enyémről... Még mindig nem tudok betelni a szépségével!
-És minek tanulsz?-váltottam gyorsan témát , mielőtt még itt helyben letepertem volna....
- Jogásznak!Elég nehéznek tűnik a legtöbb ember számára de szerintem inkább izgalmas !! Kiskorom óta ügyvéddé akartam válni és ha egyszer sikerül , tudni fogom hogy elértem valamit az életben amit nem mindenki!-mondta és látszott az arcán a bizonyitási vágy ... Ezt nem hiszem el kedves, okos , van célja , szép és ezek mellet még aranyos is, hát Harry ha ezt most elengeded nagyon nagy barom vagy!-gondoltam magamban
- Az jó!! Örülök , hogy végre találkozom egy olyan lánnyal akinek van egy célja! El sem tudnád képzelni hogy mennyi lány mondja , hogy neki az az életcélja , hogy éljen a mának és szarja le a holnapot! és nekem ezzel csak annyi a bajom , hogy ezek a lányok úgy viselkednek mint a ku*vák , egyébként ez a felfogás nem lenne rossz....
- Hát ami azt illeti, én sem tervezem el előre az életem minden egyes lépését , azt tudom hogy merre tartok és innentől már nem izgat az út amin megyek, legalábbis egyelőre nem!-mondta mosolyogva.
*Emily szemszöge*
Még nagyon sokáig beszélgettünk; ő megismert engem nekem már nem kellett róla sokat tdnom mert majdnem mindent dolgot tudtam ami vele kapcsolatos..
Volt egy olyan pillanat amikor csak bámultam az ajkait , miközben ő csak beszélt(én meg mindenre csak bólogattam). Egész idő alatt nála volt a festményem, és most amikor visszanyújtotta és a kezünk összeért (hihetetlen módón)hirtelen MEGCSÓKOLT !Én annyira de annyira meglepődtem , hogy nem csókoltam vissza hanem(,miután észre vette , hogy én nem csókolom vissza elhúzódott tőlem) fogatm magam és hazáig futottam (TUDOM, TUDOM NEM VAGYOK NORMÁLIS , de akkor jó ötletnek tűnt....)
Tényleg nem értem miért de ez volt az első reakcióm ..Amint haza értem felfutottam a hálószobámba és felhivtam a legjobb barátnőmet Normát .
Az arcát nem láttam amikor elmondtam neki , de.....igazából nem is hallottam mert el állt a lélegzete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése